Már megint?
2008.04.07. 22:33 | Május35 | Szólj hozzá!
Miss Landmine Angola
2008.04.07. 00:03 | Május35 | Szólj hozzá!
Mire vágynak a nők és a férfiak?
2008.04.03. 20:17 | statisztikus | Szólj hozzá!
A Nők lapja honlapján a vezércikk arról szól, mi szerepel pszichológusok szerint leggyakrabban a férfiak és a nők erotikus fantáziáiban. A nőkrők eddig még csak nem is sejtettem, íme a női toplista:
"Íme az a 7 alak, akik egy angol kutatás szerint főszerepet kapnak a női erotikus fantáziákban:– tűzoltók, – sztárok, – sikeres üzletemberek, – sportolók, – orvosok, – a „harmadik”, – egy másik nő."
A férfiak esetében egyelemű minta alapján lettek volna tippjeim, de ebben is csalódni kellett, a szakirodalom szerint a leggyakrabban a férfiak erotikus elképzeléseiben két nő szeretkezik. Ezen kívül gyakori a nőkhöz hasonlóan az egyenruha, formaruha, mint a stewardess vagy a nővéri ruha (illetve ezek ledobása). Sajátos jelenség, és érdemes meggondolni az egyenruha iránti vonzalmat mindkét nem erotikus fantáziájában, mint a tűzoltó és a stewardess. Felületes szemlélő úgy gondolná, ez természetes, hiszen az egyenruha a kötöttség, a fegyelem, a rend szimbóluma, ezért lehet, hogy buja fantáziánk épp ez alá óhajt benézni, de akkor miért nem a katona vagy a rendőr? (Ismert, hogy pornófilmekben a rendőrnő kedvelt szereplő, ott épp ezt a motívumot lovagolják meg átvitt és sokszor szó szerinti értelemben is.) Szerintem az erotikus fantázia egész mást jelképez, a stewardess és a tűzoltó nem hatósági ember, nem a rend megtestesítője, hanem a biztonságé a bizonytalanságban. A tűzoltó véd a tűz ellen, a stewardess vigyázz ránk a veszélyes repülés közben. Tehát nem a rend ellen lázadunk, hanem a buja erotikában is a biztonságra vágyunk. Ezen gondolatmenet alapján igazán bátor, szabad fantáziájú személyek erotikus álmaikban leginkább az anyjuk hasába vágynak vissza.
Marad a másik érdekes felvetés, a férfiak első helyen két nő szeretkezését figyelnék, viszont a nők szintén érdeklődnek saját nemük iránt. De ennek magyarázatát már a hozzáértőbebkre bíznám.
Ki kit erőszakol meg?
2008.04.02. 08:22 | statisztikus | Szólj hozzá!
El kell lassan gondolkodnunk, melyik nem a kiszolgáltatottabb. A Zsanett ügy már komoly figyelmeztetés volt, először belebukott a teljes rendőri vezetés, majd ma már ott tartunk, hogy Zsanett kényszerítette az 5 rendőrt, kísérjék haza és foadjanak el pénzt tőle szolgálataikért. A dologra ráerősített Magyarország vezető népnevelő programja és mintaadó jellemformáló műsora a Barátok közt. Az elmúlt hetekben elhűlve figyelhetjük, hogy a Vanda nevű fruska ráfogja egy szegény védtelen töröttszárnyú madárkára (Imre), hogy megerőszakolta, pedig Imre az áldozat, Vanda a bűnös erőszakoló. A Barátok közt pedíg híres toleranciájáról, nyitottságáról, itt szerepeltek először széles nyilvánosság előtt homoszexuálisok (a felmérések szerint abban az időben a homoszexualitás népszerűsége szinte meghaladta a heteroszexualitásét), örökbefogadott, kedves, helyes gyerekek, állami gondozott sikeremberek, sőt egyszer majdnem egy cigány is, de azért egyelőre ennyire nem mertek nyitni. (Bár Berci kutyában mintha lenne roma vér).
Szóval miért is jó, ha felhívjuk a figyelmet, nem mindig a nő az áldozat, Alapvetően szerintem ez a nők érdeke, az ő védelmükben történik. Le kell számolni azzal a hamis illúzióval, hogy a nők alapvetően kiszolgáltatottak, a nők az erősebb, határozottabb, okosabb, rafináltabb nem. Nem genetikailag, azért mert erre kényszeríti őket a társadalmi munkamegosztás, miután ők végzik az alja munkát, általában alacsonyabb beosztásokban, kevesebb bérért, társadalmi megbecsülésért, mára a darwini kiválasztódás alapján ez többségüket megedzette, rákényszerítete a küzdelemre, a rafinériára, álcázásra.
Akár megerőszakolják, akár hamisan ezzel vádol, igaza van, sőt teljesen jogosan vádol, továbbmegyek, akkor jár el igazán helyesen, ha akkor vádol, ha nem is erőszakolták meg. Nem tehet mást, rákényszerítették ezt a küzdelmet. Nem ő az aljas, aljassá kényszerítik. HA Vandát tényleg megerőszakolták volna (akiről ezt el is hisszük), csak megvonnánk a vállunkat, van ilyen, csak azt kapta, amit a nők szoktak. Viszont Imréről nem hisszük el, ettől kapjuk fel a fejünket. csak attól félek, végül a B arátok közt elveszíti eddigi bátorságát és igazságot szolgáltat Imrének, pedig nem érdemli meg. Nók százezrei igaztalanul szenvednek, egy-egy férfi is megérdemelné.
Miért jók a blogok? (miért is?)
2008.03.29. 16:03 | statisztikus | 2 komment
Szóval miért jó blogot írni? Ahelyett, hogy az ember a barátjának négyszemközt egy kávéházban elmondaná milyen hülységeket irogat, így ország-világ előtt megteheti, hogy mindenki olvassa. Szóval nézzük is, miért jók az anorexiás hírek a híradóban. Ne feledjük minden bulvárhír jó, csak rá kell jönnünk, miért. Előző hozzászóló barátném eléggé képzett feminista, így tisztában van azzal, a nők csesztetése a férfiak hatalmi pozíciójának egy fontos jele. MIután a nő a férfiak tulajdona, és hatalmának az oldalán feszítő szép nő egy fontos jelképe, természetes az anorexia elleni küzdelem. Ez olyan, mintha a malacokat tenyésztő gazdának csupa sovány malaca lenne, micsoda rossz reklámja ez a malacgazdálkodásnak? A malacgazda a szép, kövér disznókra büszke.
Ugyanígy hogy néz ki, ha a teremtés koronájának fontos mellékalakja a nő egy iszonyú csontkollekció? Ráadásul, ami különösen bosszantó, az az, hogy a nő ezt lázadásként éli meg. Míg malacok nem szoktak éhségsztrájkot folytatni, addig manökenjeink önként fogyasztják magukat, természetesen a férfi uralom elleni tiltakozásként, mégha ezzel nem is mindegyikük van tisztában. Így ezt tényleg lehet a feminiznus egy fontos eszközeként tekinteni.
Nos, miért is kell ezt a híradóba rakni? Azért, hogy rámutassunk, a hatalom elleni lázadás önmaga paródiája is lehet, ha helytelen eszközöket választunk. Hiszen a nő egyik legfontosabb fegyvere a szépsége, lázadásával éppen ettől fosztja meg magát, ily módon nevetségessé válva. Mintha a katona azzal lázadna (amire persze van példa, de ugyanilyen esztelenség), hogy eldobja a csatatéren a kardját, hadd mészárolja le az ellenség, hátha ezzel rájön, milyen véres, ostoba dolog a háború. Nőtársaim, lázadjunk, de ne esztelen módon, erre hívja fel a figyelmet mindannyiunk D. Tóth Krisztája.
Kiindulópontunk, hogy ami széleskörű érdeklődést vált ki, az nem lehet hülyeség, nem lehet érdektelen ostobaság. A tömegnek mindig igaza van, csak rá kell jönnünk, milyen szempontból.
Csak két indító példa. Véletlen-e, hogy mostanában a holliwoodi hírességek csupa ikreket szülnek (JUlia Roberts, Jennifer Lopez stb). Mi ez, maniplálják magukat, hogy előbb túl legyenek a két gyereken, vagy reklám a pusztuló nyugati civilizációnak, esetleg valami egész más?
A másik egy magyar példa, Béaskó Péter visszautasította a Kossuth díjat, mert nem akart kezet fogni Gyurcsány Ferenccel. Hányan hallották a hír hallatán először Blaskó Péter nevét? Valószínűleg sokan. Mi ez, jó pr fogás? Vagy a politika totalitásának újabb lépése, természetes folyamat?