Szóval miért jó blogot írni? Ahelyett, hogy az ember a barátjának négyszemközt egy kávéházban elmondaná milyen hülységeket irogat, így ország-világ előtt megteheti, hogy mindenki olvassa. Szóval nézzük is, miért jók az anorexiás hírek a híradóban. Ne feledjük minden bulvárhír jó, csak rá kell jönnünk, miért. Előző hozzászóló barátném eléggé képzett feminista, így tisztában van azzal, a nők csesztetése a férfiak hatalmi pozíciójának egy fontos jele. MIután a nő a férfiak tulajdona, és hatalmának az oldalán feszítő szép nő egy fontos jelképe, természetes az anorexia elleni küzdelem. Ez olyan, mintha a malacokat tenyésztő gazdának csupa sovány malaca lenne, micsoda rossz reklámja ez a malacgazdálkodásnak? A malacgazda a szép, kövér disznókra büszke.

Ugyanígy hogy néz ki, ha a teremtés koronájának fontos mellékalakja a nő egy iszonyú csontkollekció? Ráadásul, ami különösen bosszantó, az az, hogy a nő ezt lázadásként éli meg. Míg malacok nem szoktak éhségsztrájkot folytatni, addig manökenjeink önként fogyasztják magukat, természetesen a férfi uralom elleni tiltakozásként, mégha ezzel nem is mindegyikük van tisztában. Így ezt tényleg lehet a feminiznus egy fontos eszközeként tekinteni.

Nos, miért is kell ezt a híradóba rakni? Azért, hogy rámutassunk, a hatalom elleni lázadás önmaga paródiája is lehet, ha helytelen eszközöket választunk. Hiszen a nő egyik legfontosabb fegyvere a szépsége, lázadásával éppen ettől fosztja meg magát, ily módon nevetségessé válva. Mintha a katona azzal lázadna (amire persze van példa, de ugyanilyen esztelenség), hogy eldobja a csatatéren a kardját, hadd mészárolja le az ellenség, hátha ezzel rájön, milyen véres, ostoba dolog a háború. Nőtársaim, lázadjunk, de ne esztelen módon, erre hívja fel a figyelmet mindannyiunk D. Tóth Krisztája.